sponsored links

Gyerekkoromban sokszor hallottam, amikor a szomszédasszony sipĂ­tozva kiabĂĄlta az érdeklĂľdĂľ akĂĄrhĂĄnyadik szomszédasszonynak, hogy Ăľ bizony csak egy kis "sĂłbavĂ­zbe" krumplilevest fĂľz, meg még valamit, ami mĂĄr akkor sem volt érdekes szĂĄmomra, mert mindig megragadta ez a leves a fantĂĄziĂĄmat, amilyet nĂĄlunk sosem fĂľztek. Mindig kértem NagyanyĂĄmat, hogy Ăľ is fĂľzzĂśn ilyen csodalevest - mĂĄr egész kis csodĂĄt képzeltem kĂśré, ami csak a kivĂĄltsĂĄgosoknak adatott meg... NagyanyĂĄm mindig legyintett: - Menj ĂĄt a Kati nénédhez, aztĂĄn ott ehetsz sĂłbavĂ­zbe krumplilevest.  Ezzel le is zĂĄrta a maga részérĂľl ennek a levesnek az ismertetését. Sok-sok év eltelt, mĂ­g egyszer eszembe jutott ez a misztikus leves. ÉdesanyĂĄmat kérdeztem meg, hogy milyen levesrĂľl regélt a Kati néném, amikor a sĂłbavĂ­zbe krumplilevest emlegette? ÉdesanyĂĄm nevetve mondta: - A Kati lusta volt rendes ebédet fĂľzni, ezért emlegette Ăşgy ezt a levest, mintha égi manna lett volna és a csalĂĄdja imĂĄdta volna. Holott ez csak simĂĄn sĂłban-vĂ­zben, kevés ĂľrĂślt paprikĂĄval megszĂłrt, kockĂĄra vĂĄgott krumplibĂłl készĂ­tett leves. Se zsiradék, se semmi egyéb. Nah, ért a nagy csalĂłdĂĄs, én azt hittem, valami rendkĂ­vĂźli leves. El is készĂ­tettem, mert éreztem, tovĂĄbb mĂĄr nem halogathatom a vele valĂł megismerkedést. Nos, nem ...